Cselényi Béla 1997 I-V.
HIPOTÉZIS EGY EMLÉKKÉPRE
’hatvannyolcban két húsvét között
s ezzel nem mond ellent
azon feltevésem
hogy akkor netán együttállásban volt
a kolozsváron számba jöhető
mindkét lehetséges feltámadás
tehát ’hatvannyolcban
két húsvét között
nem sokkal tizenharmadik születésnapom után
csak egyszer néztem ki a kórházablakon
mert egy-egy mozdulatra
vállam alá nyilallt
az ideiglenesen szervezetemben tartózkodó
tizenegy centis
rozsdamentes ortopéd szeg
ma is előttem áll
meleg volt
lehetett úgy háromnegyed kettő
s a sétatéri tó fűzfái közül
egy egyszemélyes bárka közeledett felém
a fürdő utcai part felé
egy kissé balról jött
ma úgy mondanám
nézőpontommal mintegy százhetven fokos szöget zárva be
figyeltem éterszagú börtönömből
e magányos fiatalembernek
hallatlan szabadságát
és függetlenségét
és most elgondolom
ötven éves lehet
a fűzfás tó körül
kék melegítőben
vizsláját futtatja
halántéka őszül
felül kopaszodik
garázstulajdonos
és sörszagú kissé
papucsban csattog el
a postaládáig
felesége kövér
leánya izgalmas
barátoknak vállal
videomásolást
Budapest, 1997.IV.13.
PANELHÁZI SZENT MARGIT
ISPOTÁLYÁRA VALÓ EMLÉKEZÉS
lakatlan monostor
nyugtatná sejtjeim
csapom és pálcikám
de ez kórházablak
s fájó szemgolyóim
mint tányéron úszó
delejtűs jégkockák
másfelé tájolnak
kietlen kórházra
látok én szüntelen
írtam ezredvégen
két év nyolc hónappal
egy héttel s hat nappal
még annak előtte
panelházi boldog
margit ispotályra
esztendős távlatnak
dombos magosából
reátekintendő
Budapest, 1997.IV.16./19:24’
EGYETEMEN VAGYOK
egyetemen vagyok
ha nem is diákként
ha nem is tanárként
csak gyulladt végtagként
főorvos úr kérdez
s törékeny orvosnő
elfogódottsággal
mondja fel a lábam
itt rendre beindul
az új vérkeringés
szép láb
szól a doktor
milyen kitűnően
látszanak az erek
Budapest, 1997.IV.17.
TÜDŐS KLÁRA EMLÉKEZETE
gondolatok egy dokumentumfilm közben
nyitvatermő nagyasszony
pogány hullámhosszon
mezitlábakkal kikövezett
euro-fűszoknyában
nyirkos balatoni
impregnálódásban
mint osztagnak intő kémnő
olyan lobogásban
újjászületik majd egy másik mezitlábban
Budapest, 1997.IV.21.
A KALAUZ
- Van még rákos? ELŐSZÖR.
Van még rákos? MÁSODSZOR.
ZÁrom az ajTÓT!
Budapest, 1997.IV.24.
MaMű GALÉRIA
Vagonnyi művész
- marosvásárhelyiek -
pesti pincében...
Budapest, 1997.IV.26.
NÉVTELEN MŰVÉSZ
Tünde rokona. Különben gandhis, de mosolya tündés. Kissé deresedik. Vázlatai szkeccsek. Megannyi ügyes, fiatal gondolat.
Most is arról a kávézóról beszél. Arról az ügyes, fiatal kávézóról. Ötletei ügyesek, fiatalok. Vázlatai szkeccsek. Visz bort is.
Cimkétlenül. Cimkétlen ő is: örökké ügyes, örökké fiatal. Farkasréti fasza kiserked az ezredfordulón.
Budapest, 1997.IV.26.
HÁROM MEGŐRÜLÉS
három egyforma megőrülés
három különböző városban
de azonos márványpadlón
átlag tízévenként
ugyanabban az e g y szál EGYhegyű pillanatban
egészen megszokott
azt mondják
alkati kérdés
Budapest, 1997.IV.27.
A FÉLELEM EMLÉKE
Most felidézem.
Már összefüggéstelen,
zagyva mondatok...
Budapest, 1997.IV.30.
A TÉBOLY EMLÉKE
Mintha börtönben...
a szerelmi tényállást
majdnem rám sózva...
Budapest, 1997.V.1.
AZ ÖNGYILKOSOK POKLA
Attila, a vonatkerekű,
a szegényfazekú,
a kosztoscsészéjű,
az alsóingű,
a tányérsapkájú,
a pomádényalású,
a gusztustalanú
a pizsOmájú
ül a parnasszusi
örök fehér éjszakában
egy állomási padon...;
harmadosztályú, zöld fapadon
és rágyújtana...,
de éppen nincsen keze...
Mindig elfelejti...
Budapest, 1997.V.2.
ILLÚZIÓK NÉLKÜL
az apáca
az apáca a banánt
az apáca a banánt mindig
az apáca a banánt mindig
késsel
az apáca a banánt mindig
késsel-villával
takarosan szokta végül
elfogadni
és elfogyasztani
Budapest, 1997.V.3.
(A SZÖRNYETEG ÉS A SZÉPSÉG)
(Nem annyira rossz film, tudod, mert Vincent az tulajdonképpen azt jelenti, hogy Szkizofrénbéluka).
Budapest, 1997.V.3.
CSÜGGEDTSÉG BÉKE HAJNALÁN
megjön a katona
ruhája avar
szájbavételi szomor’ a mondatokban
szájbavételi szomor’ a tavaszban
Budapest, 1997.V.4.
KÓRHÁZI THRYLLER
kórházi május éjszakán
államon szétáll a rézszakáll
vihar dúl ablakkeretet döngetve
mennyekben újonc lélek jönne be
Budapest, 1997.V.5.
FELFEJLŐDÉS
Egymásra hág a történelem:
csiga a csigát ahogy megismeri.
Eszmél ezredvégen a poros géniusz:
„Szervusztok, Trianonok!”
Budapest, 1997.V.6.
FALUSI VAKÁCIÓ
egymásba karoló leányok
lehetetlen fehér szvetterben
egymásba karoló leányok
lehetetlen rózsaszín szvetterben
egymásba karoló leányok
lehetetlen cserépzöld szvetterben
egymásba karoló leányok
lehetetlen lapos rézgombokkal
egymásba karoló leányok
lehetetlen gyöngyházgombokkal
egymásba karoló leányok
felszeletelt vadászkésnyelű agancsgombokkal
fehér
fehér
fehér
harisnyában
aranyreményűen
porcelánreményűen
perzsaszőnyegreményűen
tartanak céljuk felé
andalogva
érintőlegesen
bab nélkül is babos
kiismerhetőségben
s egyre többször jut eszembe
egy fekete harisnyás nyúlánk csitri
piros pongyolában
aki incselkedve tegezi apámat
s nyakába vesz ha jó fiú vagyok
Budapest, 1997.V.7.
ÉJFÉLI ISKOLA
az éjféli iskolát is be kell fejezni
hirtelen felsejlik
hogy a szürke vasoszlop
azelőtt rozsdavörös volt
ott állok hőmérséklettelen* fekete ég alatt
árnyéktalan tarka pizsamában
mint egy táblára ragasztott színes kivágat
le kell tenni a vizsgákat
fel kell venni a cipőket
Budapest, 1997.V.13.
• Arkagyij Gajdar szóképe
egy lázálom leírásánál
IGÉZŐ SZEMŰ KISLÁNY
minden nap belebillentyűznek
a szőke kislányba valamit
így szeme a révülettől
a fürkészésig hegyesedik
minden nap belepötyögtetnek
egy füzetoldalnyi
amúgy értelmetlen
de távlatilag pótolhatatlan szimbólumsort
és egyre érdekesebb lesz
egyre kiismerhetetlenebb
megtanul mosolyogni
megtanul cáfolni
aztán
majd a mocskot is belegépelik
a kis hibátlan készülékbe
de addig is néz
felém csavart nyakkal néz át anyja válla fölött
hosszú évek óta ?
a karon ülő kislány volt
az egyetlen szép nő aki megbámult
pontosabban szólva
szomorkás mosolyom
megfáradt tekintetem
az ő érzelmi és értelmi fejlettségének
pillanatnyi szintjén
hírértékű volt
Budapest, 1997.V.14.
LITÁNIA KIKÜSZÖBÖLT E-HANGRA
kolozsvár
lírám vakolatlan hodálya
visszasírlak
brassai utca
fantáziák tanyája voltál
tűzoltó-torony
ittasok mocskától bűzlő
tímár utca
kisstílű aranyolvasztókkal
vasbolt
hol forrasztópákát vásárolattál
nyomda
ólomillatú
s majd aztán
alagsori harisnyagyár
arasznyira az óvártól
magyar csontvázon mokány hús a város
görgős ládák hajnali gurítása
unitárius bádogcsapódás
költők vakolatlan hodálya
kolozsvár
vosszasírlak
Budapest, 1997.V.15.
LÁZAS ÉJSZAKA
sem ’hetvenes
sem ’nyolcvanas évek
a kettő között
ablakodból
primitív borbélyreklám
neonja ég örökre belém
metrószél-sodorta
ropogós utazási csekkek
s fogaskerekek kattognak fejemben
lázas éjszaka
nem miattad az
csak arcüreggyulladás
Budapest, 1997.V.17.
A BOLDOGSÁG KULCSA
A boldogság kulcsa henger alakú.
Hengerpalástját, ha kiterítjük és felnagyítjuk,
a kép bal alsó sarkában
ott várakozunk hideg, tiszta nyári ingben;
a kép többi része
kivágat-halmaz a r r ó l a nyárról.
Hengerré sodorjuk,
lekicsinyítjük
kulcsvékonyságúra.
Budapest, 1997.V.18.
MÁSAJKÚ POLGÁR
Micsoda nyelv ez!
leírom, hogy „kijöjjön”,
s hét pont e g y sorban...!
Budapest, 1997.V.20.
MIGRÉNES NŐ
Még düh, még migrén
mindössze az enyészet
névjegykártyája.
Budapest, 1997.V.21.
BÍRÓ TIBOR TANATOGRAMJA
A párhuzamos
két görbe összezárul.
A rák ollója...
Budapest, 1997.V.24.
A BÉKE ORIGÓPONTJÁN
Leendő halottak
kávéznak pulóverben,
feketére pingált,
csigásra tekert,
kovácsoltvas lábú asztal
gipszbe nyomott, színes üvegcserepein,
a háborútól és a szabadságtól
egyaránt huszonkét és fél évre,
mondjuk 1966-
-1967 telén;
Nyugat növekedési porcai,
tájegységmegváltók,
bokálybirtokosok...
és sárga,
tiszta még a nap,
s az égbolt töretlen kékjén a vérnyomás
karikái nem csúszkálnak még;
és akad még itt-ott kisajtó,
Le Monde-reményű napisajtó,
s gondok is, mit a rezsim kisajtol,
s a sárgán író pisatoll;
és kisöregként vartyogok ott... —,
leendő halottak kávéja kotyog.
Budapest, 1997.V.26.
ÖRÖMLÁNY
Nyújtod ömlesztve,
mit kasztom csepegtetni
átallott nékem.
Budapest, 1997.V.29.